1. Bevezetés és szabályok

Szeretném még az elején tisztázni, hogy senkit sem szerettem volna megbántani az írásaimmal. Főleg a sportolókat nem. Meg a mérnököket. Főleg egy bizonyos sportolót és mérnököt nem. Szeretném, ha senki sem venné túl komolyan, amit a  következő hetekben leírok. Mondjuk, hogy ez csak egy könyv lesz itt. Egy kedves kis történet, amelyet más nem írhat…

II.

Miután mindent megszereztél magadnak, a bakancslistádon pedig nem maradtak már tételek… Éled a kényelmes kis életed, mégis…van valami…egy ábránd,  ostoba gondolat, ami évekkel ezelőtt magával ragadott. És megtörténik a lehetetlenek lehetetlenje. Képzeld el, hogy a legtitkosabb vágyad valóra válik. Az, amit még halkan sem mersz kimondani, nemhogy a legjobb barátaiddal megosztani. Amit évekig rejtegetsz a lelked…

III. November

Ma elmentem az orvosomhoz. Nem vagyok beteg, jól vagyok már nagyon régóta és ezért hálát adok minden nap. A pszichiàter végigmért. Először az arcomat térképezte fel. Ránézett a ruhámra, majd a táskámra esett a tekintette. Ismered azt a nézést és azt a kurta kis alattomos mosolyt, amely megsúgja, mikor nem hisznek neked. Láttam rajta, de nem…

IV. Én

Ma magamról kell írnom. Ez lenne a logikus lépés. Azt mondta a muksim, hogy mindent, ami eszembe jut szép sorjában írjam le, mert ennek jelentősége van. Vagy ilyesmi. Este tíz van és cefedtül érzem magam. Semmi kedvem magamról írni ebben a pillanatban. Egyszerűbb lenne, ha rajzolnék egy ázott galambot. Az menne az időjáráshoz. Imádom az…

V. Ő

Ma a párkapcsoltomról kell írnom. Nem szeretnék erről beszélni, mert ez a legnagyobb kincsem, de megteszem, ha ez kell. Amikor beirtkoztam a főiskolára, nem csak a karrierem miatt éreztem magam rosszul. Tudtam. hogy nagyon rosszul döntöttem, rossz szakot választottam és hogy nem ott van a helyem, de ez még csak a kissebb gondom volt. Egy…

VI. December

Szeretem a téli aszalt szilvás csokoládétortàt. Senki sem csinàl jobbat, mint én. Ezt ettem akkor is, amikor àllamvizsgàztam, emlékszem… Legalább az ajtót becsukhatnák… A csak tíz centis résen is tisztán kihallatszik a vita, érthető annak tárgya. Én vagyok. Prezentációja után, ahogy lassan a termet elhagyni kényszerült, Ricsit megállították és csak annyit mondtak, „A következő diákot…

VII. Budapest semmihez sem fogható

Budapest semmihez sem fogható. Ezer oka van annak, hogy ennyire szeretem. Először is ott van az öreg, sárga villamos, a gyönyörű Lánc-híd, a sziget májusban, az emberek. Imádom, ahogy a város zajt csap körülöttem, nem bánom a port sem – ha tudom, egy órát is itt tölthetek, legszívebben örömtáncra perdülnék. Szeretem a dialógusokat a Magdi…

VIII. Pattaya

Milyen életet éltünk ? Évente kétszer a vizsgaidőszak alatt összejöttünk, nosztalgiáztunk, leittuk magunkat a jó házipálinkával. Ez a jó-féle annyira rettenetes ízélményt okozott, olyan másnapi fájdalmakkal, hogy barátságunk tizedik évforulóján már bátorságpróbát jelentett az, ha azt mondtuk, « Gyere, megkínállak Papiféle házipálinkával! ». Törköly, kitalálható. Az ilyen beszélgetések idővel elkopnak, hiszen ez az élet rendje:…

IX.

Az életem akörül forgott, hogy lássam a világot. Mindig is szerettem utazni, új dolgokat látni. Menni. Ha csak egy napom volt és tudtam a legjobb barátaim ráérnek, én nem maradtam otthon. Végtelen „bugi” volt a lábaimban, egyszerűen megtanultam, hogy az élet túl rövid. Ha pedig két éjszakám lehetett szabad, azonnal előkaptam a kisbőröndöt. Mindenhova el…

X. Ütközés

Egy óra van. Hallottam, hogy a sötét kis utca csendjét valamilyen lárma töri meg, de nem érdekelt. Örültem, mert tudtam ez valamilyen baráti összejövetel lehet. Nevetések és zene, néhány ablak nyitva a mínuszok ellenére, dohányosokkal tömve. Mindig felderülök, ha az emberek jól érzik magukat: a szórakozás örömet jelent, az öröm talán egyfajta bodogságot. Én csak…

XI. Csak még egy napot magamnak

A mai napom az utolsó Pesten.  Az előző este úgy döntöttem, hogy ezt az apró részletet nem említem a Vikiéknek, ahogy azt sem, hogy most egy pár évig nem jövök Magyarországra. Igazából csak magamnak szerettem volna ezt a napot. Elmentem a Nyugatihoz, metróztam egyet. Aztán beültem a kedvenc – és hetetlenül drága – cukrászdámba, ettem…

XII.

Amikor először költöztem el igazán Magyarországról, még Angliába tartottam. A családom elsőként ideköltözött fele húsz éve él már itt. Észvesztve menekültem haza hozzàjuk. Egyszerűen nem bírtam elviselni az embereket, nem értettem a viselkedésüket, nem értettem azt a bizonyos “gonoszságot”…megmagyarázhatatlan volt. Mégsem éreztem igazán, legbelül semmit. Azóta minden alkalommal, amikor haza-visszajöttem egy vizsgámra, egyszerre estem újra…